Ahogy jelzett a laptopom, nem is gondoltam semmire csak fel riadtam: ÜZENET? Egyből lehúztam magamról a takarót, és álmos szemekkel szétnéztem a szobába, nem láttam semmit se csak, azt hogy világít a laptop. Így ahogy oda akartam sietni, kiléptem az ágyból, de valamibe felbuktam és a padlón landoltam. Áú a térdem beütöttem. De eszembe jutott miért is indultam volna, így szépen fel tápászkodtam és laptopomra figyeltem. Önnek egy új levele érkezett katt.
Helló!
A nevem Joe táncosokkal foglalkozok nekem, van egy irodám, ahol jobban elbeszélnénk a jövődről.
Láttam a videódat, jó a mozgásod. Szeretnélek látni Hétfőn az irodámba, bármikor jöhetsz.
Üdv: Joe

Úristen, úristen csak ennyit tudtam kimondani, közbe a szám elé tettem a kezem ami remegett. És az örömtől könny gördült ki a szememből. Hirtelen észhez kaptam, hogy a naptárt meg is nézzem mikor is lesz. Szünetbe mindig el vagyok tévedve, azt se tudom néha milyen nap van. Így felgyújtottam a lámpát és a falra néztem, ahol egy naptár volt, és körülötte rózsaszín szőrös díszítés volt. Te jó ég! Mi ez a habos babosság? Szóval Hétfőn lesz, és vasárnap van. Holnap lesz.
A kezem még mindig remegett, és az idegességtől le föl jártam.

Oké csak nyugi mondogattam magamban. És megkerestem a távirányítót és bekapcsoltam a TV-t, egy pörgős szám ment benne, próbáltam volna táncolni de, ez nem megy. Elkeseredtem és leültem az ágyra, könnycseppek hullatok a szememből. Ölembe vettem a Laptopomat, és egyenesen a Facebookra léptem ki írtam, hogy OMG! Becsuktam a laptopom és becukkoltam magam az ágyba. Kezembe vettem egy üveget, ami az éjjeli szekrényen volt félig volt csak tele és el kezdtem kortyolgatni. De nagyon ki volt száradva a torkom az idegességtől. Próbáltam aludni, de nem ment.2 óra felé elaludtam. Reggel, amikor fel keltem nem tudtam, hogy most álmodtam vagy nem, ami este történt de éreztem, fáj a lábam úristen igaz! Fel se keltem az ágyból, ölembe vettem a laptopot, amit este csak az ágy másik oldalára letettem, és meg néztem a Facebookom Joe be jelölt úristen 4.000 ismerőse volt nézegetem az adatlapját ő egy táncszerző. Korgott a gyomrom. Gyorsan visszajelöltem és indultam lefelé a lépcsőn.
– Üdv Anya! - mondtam vidáman.
– Szia kicsim mi ez a nagy vidámság? - kérdezte anya igen csak meglepődötten.
– Semmi boldog vagyok. - ahogy kiléptem a konyhából, kivettem egy narancsot a gyümölcsös kosárból és feldobtam.
-Sikerült, észre vettek, mától nem vagyok láthatatlan!- mondtam boldogan.
Anya, anya, érted még fel se fogtam SIKERŰLT!
Anya rám nézett és megölelt.
-Gratulálok!- mondta anya büszkén, és miközben ölelt, rám nézet és elmosolyodott.
Nekem csak egy gombóc volt a torkomon a meghatódástól.
Csörög a telefon.
– Igen? - kíváncsian kérdezem.
-Hello! Maya vagyok. Omg? - kérdezte tőlem a barátnőm.
– Gyere a Mc-be elmesélem. - válaszoltam neki és közben ujjongtam egyet.

- Anya most megyek a Mekibe Mayahoz, elmesélem neki mi történt.
-Renden lányom, de vigyázz. Illetve este mi volt az a nagy zaj fent?- kérdezte anya.
-Őh. - nevettem egyet és becsuktam az ajtót.
Ahogy kiléptem az ajtón és indultam a Meki felé nem volt tőlünk messzire még jó.
Barátnőm már ott várt az ajtó előtt.
– Szia, nah mi az, mond már! - kérdezte barátnőm kíváncsian.
– Szóval gyere be, és elmondom. - válaszoltam neki, és meg fogtam a kezét, és a pulthoz ráncigáltam.

Barátnőm választott magának valami hamburgert, én meg csak egy sima jeges teát.
Leültünk az asztalhoz, én el kezdtem kóstolgatni a jeges teát.
-Nah szóval figyel ide rám, tudod, hogy említettem, hogy Justin stb. stb.- meséltem barátnőmnek.
– Igen tudom. Találkoztál Justinal? - barátnőm meglepődötten ki guvadt szemekkel kérdezte.
– Dehogy is. - és nevettem egyet.
– Akkor meg? Mesélj már. - barátnőm már enyhén izgatott.
– Tettem fel youtubra egy videót, és meg nézte valami Joe, aki táncosokat keres, vagy mi nem tudom és írt nekem, hogy holnap menjek be az irodájába a jövőmről el beszélgetni.- meséltem és közben barátnőm hamburgerébe kóstoltam.
– Hé! - kiáltott fel barátnőm.
– Most mi az? - furcsán néztem rá, és azt hittem a hamburgerét félti.
– Most ezt komolyan mondod? Te táncos leszel? - barátnőm meglepődötten szinte már kiabálva beszélt.
– Cssss. Csendesebben! Amúgy igen táncos szeretnék lenni.- válaszoltam neki, de furcsának tartottam, hiszen erről már beszéltem neki.
– Ez nagyon, jó úristen, akkor olyanok leszünk, mint Hanna meg Lilly? - felsikított Maya, és még mindig hangosan beszélt.

– Hát nem tudom azért nem biztos, hogy viszlek mindenhova de, majd meglátjuk.- válaszoltam neki.

-Oké. Nah, de most mennem kell, mert megyek mamámhoz. - mondtam Maya, elköszönt és ott hagyott a Mekiben.
Hm itt maradtam, 3 óra van! Megfogtam a tálcát, és a használt tálcák közé tettem.
Kiléptem az ajtón, és indultam volna a busz felé, amikor egy kislány oda jön hozzám.

– Te táncos vagy? - kérdezi tőlem.
-Hát ő, leszek.- nem értettem honnan tudja, és olyan hirtelen jött.
– Kérhetek egy autogramot? - a kislány aranyos tekintetével rám nézet.
– Igen persze, milyen néven? - kérdeztem tőle, és láttam a buszom épp akkor mente el, de egy ilyen kis lánynak ki tud ellenállni?
Adtam neki autogramot, és ő elfutott nagyon furcsának találtam ezt az egészet. Mivel ide felé is gyalog jöttem, nehogy már buszozzak és indultam hazafelé. Otthon apa is hazajött már, és gratulált persze az a gratuláció úgy nézett ki, hogy apa valami idétlen tánccal ált elő, és nekem ezt végig kellet néznem.

– Köszönöm apa. - és egy puszit nyomtam az arcára.
– Szívesen kincsem.- válaszolt apa és csillogott a szeme.
Indultam fel a szobámba, amikor visszafordultam.
– Apa! - szóltam apukámnak.
– Igen? - visszanézett, de közbe ment be a mosdóba már.
– Máskor ilyen táncot ne adj elő, mert a végén még megsérülsz. - mosolyogtam el.
– Haha.- apa nevetett egy jót, és bement a fürdőszobába.
Felmentem a lépcsőn egyenesen a szobámban olyan álmos voltam 4 óra felé lehetett és bekapcsoltam a TV-t, de elaludtam rajta.
Csörög a telefon.
Hirtelen fel riadtam. De mire fel keltem, már nem csörgőt. Szám nem volt, rejtve hívtak.
Már megint ki lehetett, nem értem. Gondoltam Mattra, de nem hiszem. Megint meg csörgettem de, nem vette fel. Ránéztem az órára, és 9 óra volt. Felvettem a papucsomat ki csuszogtam a fürdőszobáig, letusoltam, felöltöztem, és be kucorodtam az ágyba. Igen holnap a nagy nap! Becsukattam a szemem és elaludtam.
Reggel csipeg a telefonom, venném fel, szólnék bele, hogy igen. De semmi válasz nem jön.
Rá nézek a telefonra, ja igen ez csak ébresztő. Ásítottam egyet és hirtelen észhez kaptam, ma van a nagy nap. Felkeltem az ágyból, és ismét elkapott az az, érzés remegtem és le föl jártam. Már a gombóc is a torkomon volt. Szaladok le a konyhába, keresem anyát, de sehol, apa se. Jah igen dolgoznak, elmúlt már 8 óra. Magamra maradtam. Odasétáltam a hűtőhöz, kinyitottam, és kivettem egy tejes üveget, becsuktam az ajtót és volt rajta egy üzenet.
„Sok sikert kislányom, én szorítok neked”- Anya
Hm ez jól eset, kortyolgattam a tejet, de nem tudtam többet inni vagy enni olyan ideges voltam. Ránéztem az órára ideje menni, fürdeni. Lenti fürdőszobába megfürödtem, fogat mostam, és magam köré tekertetem egy törölközőt szépen felsétáltam a lépcsőn, szeretek otthon lenni egyedül. Bementem a szobámba és bekapcsoltam a TV-t. - zene csatornán volt éppen hallgattam a zenét, közben felöltöztem felvettem egy szürke nadrágot, ami enyhén buggyos volt, és egy szürke kapucnis pulcsit.
Ideje indulni kaptam észhez, kikapcsoltam a TV-t és kiléptem az ajtón. És indultam az irodába, ami a központban volt. Egy nagy fehér házhoz értem, amikor beléptem nagyon hűvös volt csempe padlózata volt a szobának és olyan szálloda stílusa volt. Egy ember megszólít:
-Michaela? - kérdezte az ember, aki egy öltönybe volt és olyan 30 éves lehetett.
– Igen én vagyok. - válaszoltam kicsit meg szeppenve.
– Már vártalak. Bemutatkozom Joe vagyok, táncszerező. - Joe volt az és kezet fogott.
El kezdtem dadogni:

– J-jó napot! - dadogva mondtam.
– Ne napozzál itt nekem, csak szia.- felelt egy kis mosollyal az arcán Joe.
– Rendben! - feleletem és megkönnyebbülten éreztem magam.
– Akkor gyere, itt az irodám. - Joe kinyitott egy ajtót, ahol ugyanolyan csempe volt a padlózat, de vörös szőnyeg volt rajta.
Volt egy nagy asztal, amin egy tábla és rajta állt, hogy Joe.
– Szóval ülj le kedves Michaela.- mondta Joe.
– Köszi, válaszoltam és ki húztam a széket, aminek arany szegélye volt és a belseje vörös volt, mint a szőnyeg.
– Szóval Michaela te táncos vagy, láttam a videódat és megfogott valami, nem mondom, azt hogy tökéletes voltak a mozdulatok, de belőled tudnék egy táncost faragni. Mit szólsz? – kérdezte Joe.
– Hú hát alig tudok meg szólalni, hiszem mindig ez volt az álmom, és most itt ülök egy bársonyos aranyozott székbe. - szólaltam meg, de kicsit remegtem.
Joe csak nevettet.
– Akkor nem is húznám tovább az időt, az lenne az első lépés, hogy egy táncosom meg tanítana egy táncra, és ezt mi fel vennénk. Benne vagy?- kérdezte Joe.
– Igen benne.- kicsit ideges voltam, és ahogy jobbra fordítottam a fejemet volt egy nagy Tv vagy nem tudom mi a falon, de nagyon nagy volt és az én videóm ment benne.
-Nah akkor be mutatnám azt a táncost, aki tanítani fog.- szólat meg Joe.
Izgultam és láttam egy ajtót a szoba bal oldalán, háttal állt az a táncos, fekete hosszú haja volt Nike cipő volt rajta, egy Nike térdig érő nadrág, és egy fekete fehér csíkos felső.
– Akkor be mutatnám Sofia Boutellát- Joe rám néz, és kérdezi:
-Ismered?